Utálom...

Túl happy van mostanában, kell egy kis melankólia...
Igazából egész hétvégén émelygett a gyomrom... de gondoltam, kit izgat. Viszont nem múlt el, és így suliba menni már nem lesz túl kellemes. Ráadásul tizenegykor tudtam meg Kamitól, hogy holnapra angolból fogalmazást kell írni. Hát mondom fasza! Teljesen kiment a fejemből... Remélem, holnapra nagyon-nagyon szarul leszek, és mehetek dokihoz... -.-''
Persze, kérhetek feleletmentesítőt, mert nekik ilyesn is van. Egy hete mentem át másik angol csoportba, és az osztályfőnököm, közölte, hogy most már viszont húzzam meg magam, ha már ilyen lehetőséget kaptam... hát erre nesze. Na, csodálatos... -.-''
De mindegy ez annyira nem lényeg. kicsit szar, kicsit gáz, de előfordul.

Viszont, ami tényleg rossz, és ami végképp betett nekem így estére, az az, hogy tökéletesen tehetetlen vagyok.
Persze, hülyeség, mert mit tehetnék...? De borzasztóan fáj, hogy nem tudok segíteni, pedig annyira szeretnék. Annyira szeretném megvígasztalni, vagy bármit, hogy egy kicsit jobb legyen, de nem megy. Kevés vagyok hozzá.
Rossz látni, tudni, hogy szomorú és szenved, és ettől én is szomorú vagyok, mert nem akarom hogy így legyen. Hallani amiket mondd... Komolyan megijeszt és félek, hogy komolyan gondolja. De remélem, hogy nem. Remélem, csak hirtelen ötlettel írja le azokat a dolgokat, és ha belegondol, már nem így látja. De nem tudhatom... Csak remélem.
Igazából ez főleg magam miatt van. Nekem lenne jobb, én érezném jobban magam, ha segíteni tudnék neki. Ő mellékes... legalábbis ezt gondolja. Pedig miatta van... miatta érzem rosszul magam, miatta akarom, hogy jobb legyen. Neki, és általa nekem. Szerintem ez így helyes...
Néha úgy érzem, nem bízik bennem és ez is rosszul esik... Talán igaza van, de én tényleg úgy segítenék! De esélyt sem kapok rá... Nem biztos, hogy tudnék, de legalább megpróbálnám. Legalább elmondanám, hogy nincs egyedül, mert én szívesen segítenék elcipelni a teher felét. Tudod?
De már félek egyáltalán megpróbálni, mert tudom, hogy nem menne. Kicsit olyan, mintha a nagy segíteni akarással, csak még mélyebbre lökném. És ezt sem akarom. Nem tudom, mit kellene tenni... Csak várom szép csendben, hogy elmúljon. Majd ha úgy érzi, kellek, szól. Addig meg elleszek így, szép csendben.

Aludni kéne...