Nyaaahm! Jöhetnek hullámvölgyek, rámtörhet a depi, de Miyo-chan akkor is Miyo-chan!
És Miyo-chan happy és optimism és miegyéb! Tessék Miyo-chant szeretni, akkor is, ha hülyebarom! x3
2010. február 25., csütörtök
2010. február 21., vasárnap
Utálom...
Túl happy van mostanában, kell egy kis melankólia...
Igazából egész hétvégén émelygett a gyomrom... de gondoltam, kit izgat. Viszont nem múlt el, és így suliba menni már nem lesz túl kellemes. Ráadásul tizenegykor tudtam meg Kamitól, hogy holnapra angolból fogalmazást kell írni. Hát mondom fasza! Teljesen kiment a fejemből... Remélem, holnapra nagyon-nagyon szarul leszek, és mehetek dokihoz... -.-''
Persze, kérhetek feleletmentesítőt, mert nekik ilyesn is van. Egy hete mentem át másik angol csoportba, és az osztályfőnököm, közölte, hogy most már viszont húzzam meg magam, ha már ilyen lehetőséget kaptam... hát erre nesze. Na, csodálatos... -.-''
De mindegy ez annyira nem lényeg. kicsit szar, kicsit gáz, de előfordul.
Viszont, ami tényleg rossz, és ami végképp betett nekem így estére, az az, hogy tökéletesen tehetetlen vagyok.
Persze, hülyeség, mert mit tehetnék...? De borzasztóan fáj, hogy nem tudok segíteni, pedig annyira szeretnék. Annyira szeretném megvígasztalni, vagy bármit, hogy egy kicsit jobb legyen, de nem megy. Kevés vagyok hozzá.
Rossz látni, tudni, hogy szomorú és szenved, és ettől én is szomorú vagyok, mert nem akarom hogy így legyen. Hallani amiket mondd... Komolyan megijeszt és félek, hogy komolyan gondolja. De remélem, hogy nem. Remélem, csak hirtelen ötlettel írja le azokat a dolgokat, és ha belegondol, már nem így látja. De nem tudhatom... Csak remélem.
Igazából ez főleg magam miatt van. Nekem lenne jobb, én érezném jobban magam, ha segíteni tudnék neki. Ő mellékes... legalábbis ezt gondolja. Pedig miatta van... miatta érzem rosszul magam, miatta akarom, hogy jobb legyen. Neki, és általa nekem. Szerintem ez így helyes...
Néha úgy érzem, nem bízik bennem és ez is rosszul esik... Talán igaza van, de én tényleg úgy segítenék! De esélyt sem kapok rá... Nem biztos, hogy tudnék, de legalább megpróbálnám. Legalább elmondanám, hogy nincs egyedül, mert én szívesen segítenék elcipelni a teher felét. Tudod?
De már félek egyáltalán megpróbálni, mert tudom, hogy nem menne. Kicsit olyan, mintha a nagy segíteni akarással, csak még mélyebbre lökném. És ezt sem akarom. Nem tudom, mit kellene tenni... Csak várom szép csendben, hogy elmúljon. Majd ha úgy érzi, kellek, szól. Addig meg elleszek így, szép csendben.
Aludni kéne...
Igazából egész hétvégén émelygett a gyomrom... de gondoltam, kit izgat. Viszont nem múlt el, és így suliba menni már nem lesz túl kellemes. Ráadásul tizenegykor tudtam meg Kamitól, hogy holnapra angolból fogalmazást kell írni. Hát mondom fasza! Teljesen kiment a fejemből... Remélem, holnapra nagyon-nagyon szarul leszek, és mehetek dokihoz... -.-''
Persze, kérhetek feleletmentesítőt, mert nekik ilyesn is van. Egy hete mentem át másik angol csoportba, és az osztályfőnököm, közölte, hogy most már viszont húzzam meg magam, ha már ilyen lehetőséget kaptam... hát erre nesze. Na, csodálatos... -.-''
De mindegy ez annyira nem lényeg. kicsit szar, kicsit gáz, de előfordul.
Viszont, ami tényleg rossz, és ami végképp betett nekem így estére, az az, hogy tökéletesen tehetetlen vagyok.
Persze, hülyeség, mert mit tehetnék...? De borzasztóan fáj, hogy nem tudok segíteni, pedig annyira szeretnék. Annyira szeretném megvígasztalni, vagy bármit, hogy egy kicsit jobb legyen, de nem megy. Kevés vagyok hozzá.
Rossz látni, tudni, hogy szomorú és szenved, és ettől én is szomorú vagyok, mert nem akarom hogy így legyen. Hallani amiket mondd... Komolyan megijeszt és félek, hogy komolyan gondolja. De remélem, hogy nem. Remélem, csak hirtelen ötlettel írja le azokat a dolgokat, és ha belegondol, már nem így látja. De nem tudhatom... Csak remélem.
Igazából ez főleg magam miatt van. Nekem lenne jobb, én érezném jobban magam, ha segíteni tudnék neki. Ő mellékes... legalábbis ezt gondolja. Pedig miatta van... miatta érzem rosszul magam, miatta akarom, hogy jobb legyen. Neki, és általa nekem. Szerintem ez így helyes...
Néha úgy érzem, nem bízik bennem és ez is rosszul esik... Talán igaza van, de én tényleg úgy segítenék! De esélyt sem kapok rá... Nem biztos, hogy tudnék, de legalább megpróbálnám. Legalább elmondanám, hogy nincs egyedül, mert én szívesen segítenék elcipelni a teher felét. Tudod?
De már félek egyáltalán megpróbálni, mert tudom, hogy nem menne. Kicsit olyan, mintha a nagy segíteni akarással, csak még mélyebbre lökném. És ezt sem akarom. Nem tudom, mit kellene tenni... Csak várom szép csendben, hogy elmúljon. Majd ha úgy érzi, kellek, szól. Addig meg elleszek így, szép csendben.
Aludni kéne...
2010. február 18., csütörtök
Rajzfilmek 6 éves korból...
A bolygó kapitánya... Balu kapitány... Gumimacik... Mila... és a többiek...
Hogy jönnek ezek ide? Tegnap sem én, sem Kami nem tesiztünk... és valahogy szóba került, hogy annó ugyanolyan kazettánk volt mindenféle rajzfilmslágerekkel. Úgyhogy kipróbáltuk mire emlékszünk még.
Cseppet sem lehetett fura, ahogy két 16 éves lány ül a tesi öltözőben és fennhangon énekli, hogy "...hisz ő Mackó, Mici a Mackó-ó-ó!" Aztán Kaminak eszébe jutott, hogy tölt re a telefonjára videókat. Így már volt Balu kapitányunk, meg Mila, a szupersztárunk, meg Gumimacink... csak Kaminak nem maradt pénze... x'D
De legalább jól elszórakoztunk. xD
Úgyhogy most gyerünk, mindenki! Biztos, hogy ismeritek! Tessék énekelni!!! x'D
Hogy jönnek ezek ide? Tegnap sem én, sem Kami nem tesiztünk... és valahogy szóba került, hogy annó ugyanolyan kazettánk volt mindenféle rajzfilmslágerekkel. Úgyhogy kipróbáltuk mire emlékszünk még.
Cseppet sem lehetett fura, ahogy két 16 éves lány ül a tesi öltözőben és fennhangon énekli, hogy "...hisz ő Mackó, Mici a Mackó-ó-ó!" Aztán Kaminak eszébe jutott, hogy tölt re a telefonjára videókat. Így már volt Balu kapitányunk, meg Mila, a szupersztárunk, meg Gumimacink... csak Kaminak nem maradt pénze... x'D
De legalább jól elszórakoztunk. xD
Úgyhogy most gyerünk, mindenki! Biztos, hogy ismeritek! Tessék énekelni!!! x'D
2010. február 16., kedd
Boldog vagyok
Nem történt semmi. Igazán semmi. Minden olyan, mint mindig, és épp ez az!
Jól vagyok, elégedett vagyok, és boldog vagyok, hogy az vagyok, aki.
Az utóbbi néhány napban mégis többet sírtam, mint ez előtt hónapok alatt. Nem szomorúságtól... legalábbis nem egészen attól.
Nincs igazán olyasmi, ami megkeserítené az életemet, sőt. Csak épp... mivel nincsenek igazi problémáim, a kicsik nagyon is megviselnek.
Nem tudom, mi. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak érzem, hogy valami - egy egészen apró darab - hiányzik. Néha ugyan kitölti valami, de aztán elmúlik a pillanat, és megint marad a kis fekete lyuk, ami minden mást is beszippant maga körül.
Hiába vesznek körül emberek, sokszor így is magányos vagyok... de szerintem mindenki. És ennek így is kell lennie. Mindenkinek kell annyi magány, hogy magában elrendezze a dolgokat, még ha ezt fáj is belátni.
És mikor valami betakarja ezt a sötétet, akkor minden jó. Szinte tökéletes. Abban a néhány órában, vagy egy-két napban... azt hiszem, ezért érdemes élni. Ez kárpótol minden sérelemért, minden fájdalomért, csalódásért.
Szerintem mindenki így van ezzel... csak nem veszi a fáradtságot, hogy rájöjjön.
Én ezekért élek... elég egy szó, egy ölelés... bármi, egy apró kis szilánk, és mindent széppé tesz. Persze, aztán elmúlik az "arany pillanat"... De újra és újra érzem, és ezért ami fáj, az sem fáj igazán.
Köszönöm! Remélem tudják, akiknek szól. Köszönöm, hogy vagytok!
Elég volt a lelkizésből!!! >___< Szeretlek titeket! x3 *leüti magát*
"- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene."
2010. február 2., kedd
Még élek!
Nah, nem haltam ám meg! :D
Szépen csendesen folyik az élet. Mondjuk szombaton kicsit hangosabb volt. :P
Pillangócska előadásunk volt egy szavalóverseny után. Szépen, nagybetegen odaballagtam, de mint kiderüt, nem én voltam így egyedül. És ahhoz képest, hogy szinte az egész társaságból dőlt a takony, állítólag ez volt az eddigi legjobb előadás. Szóval nagy büszkék voltunk magunkra.
Aztán meg felzabáltuk a versenyzők kajáját, mert mi is hivatalosak voltunk a kis fogadásra. :D És... húúú, micsoda kaják voltak! *o* Beültünk a színpad közepére enni! x'D Így szépen körbe... mint a tábortíznél. Csak a tűz hiányzot, de gondolkodtunk rajta, hogy felszedjük a színpad deszkáit és gyújtunk. xD Aztán végül mégse. :3
De azért a gurulós fogasokkal vonatoztunk! *o* x3
Hát... nagyjából ennyi említésre méltó történt mostanság.
Betegecske vagyok. Itthon punnyadok. Gackt-maratont tartok és... Apropó Gackt!!! *o* Olyat láttam! Húúú!!! x3 Maajd, aki érdekel, annak elküldöm. x'D
Damiennel jól megvagyunk. :3 Nagyon aranyos kölyök. ^^ Bár egója az van... ^^'' Na, nem mintha nekem nem lenne. xD De egyre jobban imádom, hogy itt van. x3 És nem sokára kap magának tatyót is, hogy legyen miben hordozgatni, mert most egy ilyen kis rögtönzött párna+szatyor cuccban hurcolászom.
13-a DS, 20-a MYV klubtali. :) Szóval minden jó. ^^
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)