Fogalmam sincs hogy, nem találtam róla semmi bővebbet. És olyan furcsa, mert nem is voltam igazán Jasmine rajongó, mégis teljesen leblokkoltam, mikor hallottam... Komolyan sírhatnékom lett. Nagyon rossz...
Nem tudom... egyszerűen csak jön. Mert fiatal volt, és gyönyörű, és a halál az egyik lerosszabb dolog. És késő is van... És ilyenkor már nem úgy működök, ahogy szeretnék. Sírni akarok, de nem tudom miért... Nem is igazán Jasmine miatt, hanem ettől az egésztől. Attól, hogy az embereknek meg kell halni. És akkor a legrosszabb, mikor olyasvalaki megy el, akiről azt hinném, sosem történhet vele ilyen. Hiszen, ő Jasmine volt... a gyönyörű ruhákba bújtatott Jasmine, a hatalmas tollas fejdíszeivel és a csillogó műkörmökkel. Akit csak most kezdtem megszeretni, és épp ma láttam róla gyönyörű képeket. És csak ennyi. Három másodperc elég volt hozzá, hogy múlt legyen. Mert nem jelent semmit, csak egy porszem a sivatagban.
Az emberi élet túl múlandó, egy pillanat alatt elszakad az a vékony kis szál, és akkor mindennek vége. Borzasztó ebbe belegondolni. Utálom. Utálom hogy ez a kis szó "halál" rombadöntheti emberek életét. Barátokat, rokonokat, szerelmeket ragad el, néha figyelmeztetés nélkül. Azt mondják, a halál nem válogat... pedig néha megtehetné...
"Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig élhetnének."
Nyugodj békében Jasmine...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése