Címe nincs...

Nem lenne megfelelő, azt hiszem...
Most kicsit... nyomorultul és hülyén és szánalmasan érzem magam. Kinek hazudok? Nemkicsit! Nagyon nyomorultul vagyok és hülyén érzem magam és szánalmasan. Szánjatok! xD Szóval fosul vagyok, lényeg a lényeg. ^^ Fáj a fejem és még meg is fáztam...

Írhatnék én is mesét... egy lányról és egy fiúról... sokan csinálják, de minek? Úgyis mindenki tudná, hogy magamról írok... És talán nem kéne, de ki akarom adni, ami bennem van. Aztán majd lehet, megbánom...
Furcsa elveszíteni olyat, ami nem is volt a tiéd... csak... én azt hittem, hogy lehet az enyém. És jólesett hinni.
Nagyon akartam valakit... mert volt másnak és rossz volt egyedül lenni. Aztán végre a valakiből konkrét lett... És az hogy nem volt egészen egyoldalú... szóval, valakinek, akit általáben véletlenül sem vesznek észre a pasik, ez elég nagy szó...
Aztán kaptam egy napot. Egy nagyon szép napot. Nekem nagyon szép volt. ^^ Tényleg boldog voltam utána és iszonyú jól esett. De nem is volt több.
Tudom hogy nem működik a távkapcsolat. Nekem semmiképp nem, de akartam és úgy voltam vele, hogy egy próbát megér. Hülye ötlet volt. Most csak fáj.
Talán én vagyok hülyebaromállat... talán csak nagyon vak voltam és nagyon akartam szeretni valakit... De lett belőle valami. kicsike, olyan kis alakuló dolog...
De a hétvégével kezdhettem magamból abortálni a kis alakuló dolgaimat, mert már nincs kinek adni. ^^ És sajnálom...
Szentimentális vagyok és rettentően naiv és lehet, hogy a föld felett lebegek, és más világban élek és értelmetlenül működök, de... hiába, szinte semmi volt, azért most fáj.
És már nem is tudom mit gondoljak. Elhiggyem-e, az indokot, amit kaptam, vagy csak ürügy volt,semmi több, hogy ne essen olyan szarul. Épp elég szarul esett így is. ^^ Reméltem, hogy egy picit jelentett... úgy látszik nem jelentett... ami jelent az nem tűnik el annyira könnyen, nem? Vagy csak én mesélek megint magamnak? ^^''
Mindenesetre elég hülye vagyok hozzá, hogy ne akarjam teljesen elveszíteni... legalább egy picike megmaradjon abból ami kezdődött. Más irányba... az anyag nem vész el, csak átalakul, szerintem szeretettel is lehet így... remélem, hogy lehet így, mert én nem akarom, hogy elvesszen. És talán pont ezzel veszítettem el... De azt az egy napot köszönöm. Akkor úgy éreztem, hogy érek valamit, nemcsak mindig egy harmadiknak vagyok jó... Jó lenne valakinek első lenni... majd talán másnak. Egyszer, máskor...

Lehet, hogy nem így igaz... de ez kell a végére. Ez volt az elején is.