Nem fogom megint törni magam. Bőgtem már eleget. Most végre leülepedett és megint felkavarták. De most már nem érdekel. Úgy ismertem félre embereket... nem is gondoltam volna rá. És még most is zavaros... nem értem, nem értem meg. De nem is számít. Elég volt már ebből. Nem akarom tovább...
Most már van más. És voltak eddig is...
Az a rossz, mikor eljutsz arra a szintre, hogy ha vigasztalnak, az is fáj... mert rájössz, hogy akármilyen szerencsétlenül is érzed magad, nem vagy az... és akkor már magadra vagy dühös, amiért hagyod, hogy ezt érezd.
Nekem elég volt. Legalábbis jó időre.
Boldog akarok lenni. Nyáron boldog akarok lenni. Nem hagyom senkinek, hogy tönkretegye.
Azt akarom látni a tükörben, aki a tükör előtt áll!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése