2009. október 2., péntek

A KONCERT! *_*

Jaaaaaj! x3 Nagyon nehéz szavakba önteni amit érzek. Egyszerre vagyok eszméletlenül boldog és nagyon elkeseredett. Annyi jó volt látni őt, hallani, megérinteni... Mert hogy megérintettem. :D De még mennyire! *_* Awww, olyan jó puhi-simis bőre van! x3 És milyen jó mellkasa! *_* Éppen annyira izmos, hogy olyan igazán jó legyen fogni. xD És annyira aranyos volt. x3 Olyan szép dolgokat mondott! "Mind egy család vagyunk, egyek vagyunk." Meg, hogy nem számít semmi, csak hogy a zene szeretete összeköt minket. x3 És magyarul is beszélt! *_* Igaz nem sokat, de az nagyon megmaradt: "szeretlek".
És amikor azt hittem, ott helyben ájulok el: "Are you ready to... fuck me!" *_* Hyaaaaa! *orrvérzős sikítógörcs* Nem volt egyszerű magamhoz térni. xD És... méghogy nem fanservice-el... Hát dehogynem! :D Volt ott olyan gitárnyalás, vonaglás, tapizás, nacibanturkálás, hogy még...! xD *újabb sikítógörcs*
Miyavi nagyon tud valami! :D
Reggel 11 körül elmentünk lesni a buszát, hátha látjuk előbujni (komolyan, mint a mormotavárás xD). Aztán a busz beállt a PeCsa "udvarába" és bezárták a kerítést... De azért mi álldogáltunk még, mert ugye, a reményhal utoljára. Aztán mikor már legalább másfél órája ácsorogtunk a tömeg elkezdett szállíngózni, hogy "úgyse most jön ki, inkább mennek előre helyet foglalni". De mi azért álltunk tovább és vártunk... és vártunk... és vártunk... És mikor már alig 15-20 ember volt ott egyszercsak előjött "mókusfiú" a kamerával és akkor már tudtuk, hogy IGEEE~N!
És igeee~n! Egyszercsak ott volt Miyavi! Előkapta az iphoneját és lefotózott minket, meg integetett... nekünk meg eszünkbe se jutott fényképezni a nagy izgalomtól, pedig végig készenlétben volt a gép. Ergo senkinek sincs képe MYVről... de neki van rólunk! :D
Megérte ott ácsorogni a napon. x)
Annyira csodálatos volt ez az este! Olyan közel lenni hozzá! Élőben látni, megérinteni! *_* Még most is alig merem elhinni. Annyira képtelenség. Annyira nehéz felfogni, hogy tényleg megtörént, tényleg ott voltunk! Láttuk őt, vele énekeltünk és... Annyira köszönöm! És azt mondta eljön újra! :)
Annyira örülök, hogy végigszenvedtem a sorbanállást (mert IGAZI szenvedés volt) és hogy elviseltem a fullasztó, tolongó tömeget, mert megérte, és akárhányszor végigcsinálnám újra!
Életem egyik legszebb estéje volt! :) KÖSZÖNÖM MIYAVI!

Miyavi buszában miyavis poszter... ki gondolta volna! xD

A mi kis zászlócskánk. :)
(később alá lett íratva sok-sok emberkével és oda lett adva Miyavinak)

Többedmagammal. :D

Kaze, Miyo... és nemtom. xD
*ücsörgés MYV busza mellett*

Jegyink. :)

Egy Léna és egy Miyo. :3




1 megjegyzés:

  1. haha XDD
    aranyos ahogy erről írsz:) biztosan örök élmény marad ez neked, felnőtt fejjel jókat derülnél azért ezen az íráson:D
    egyébként én az idei Volt fesztiválos látogatásomnál éreztem így magam. Marilyn Manson miatt utaztam 6 órát :Daztán konci előtt már ott álltunk színpadnál 4 órával korábban h elől lehessünk..tehát szenvedéstörténet is ismerős, de nekem is megérte. bár én nem érinthettem meg wahhhhh:( nem is tudom mit éreztem volna akkorXDD

    VálaszTörlés