Undor...

Mindentől... Rosszul vagyok, ha arra gondolok, hogy holnap fel kell kelnem és suliba menni... Undorodom az emberektől. Persze, van akiknek a társaságát elviselem, és néha még fel is vidít... de általánosságban nem akarom. De az egyedüllét se jobb.
Hazajövök... és egyedül vagyok. A kutya se kérdezi, mi van velem. Az utóbbi pár napom azzal telt, hogy bömbölt a zene a szobámban és próbáltam rájönni, hogy az idegesség miatt ráz a hideg, vagy másért, vagy egész egyszerűen csak defektes vagyok.
Mostanában már ahhoz se nagyon van kedvem, amit általában szeretek... Idegesít minden, és untat. Az egyetlen, amitől talán "jobban" érzem magam, ha csak ülök, behunyom a szemem és valami visítós-hörgős-dübörgős szar ömlik a hangszóróból...
Nem is tudom , egyáltalán minek koptatom ezzel a billentyűzetet, mikor k*vára leszarja mindenki. Vagy aki nem, attól meg nem várom, hogy érdekelje. Fasza, mikor azok érdeklődnek utánam, akik engem nem igazán érdekelnek, és akiktől jólesne, nagyrészt szarnak a fejemre... persze, tisztelet a kivételnek... van vagy 2. -.-
Valaki rángasson ki ebből, mert nem tudom, meddig viselem még el normálisan. TT_TT

"A szó csak szó; és hogy gyógyítanád az összetört szívet a fülön át?"