2009. július 26., vasárnap

Szerelem! *__*

Szerelmes vagyok! De nagyon, de nagyon! Lehet az ember szerelmes egy babába? Hát, én tudok! De még mennyire!
BJD, azaz Ball Jointed Doll, ami nagyjából annyit tesz, hogy gömb izületű baba. Gyönyörűek, egytől egyig, nincs két egyforma, időtállóak, és művésziek. Nem fogok teljes leírást adni, mert akit érdekel, majd utánanéz. Első látásra megszerettem őket, de eddig csak jólesett képeket nézni róluk. Most viszont biztos vagyok benne, hogy nekem is kell egy! Mert csodaszép, és mert... nem is igazán tudom. De az elhatározás megvan, biztosan és megmásíthatatlanul.
Számolgattam, nézegettem, és elhatároztam, hogy 18. születésnapomra meglepem magam eggyel. Hogy szülői segítséggel, vagy anélkül, még elválik, de megoldom. Nyaranta dolgozok, és év közben is megragadok minden pénzszerzési lehetőséget. És ki tudja, talán a rokonok is megszánnak és besegítenek egy kicsit.

Értitek már?

2009. július 22., szerda

Nyár van, kell a lazítás

Nagyon jó hétvégém volt. :) Szombaton Miyavi-klubtalira mentem. Kemény négy ember jött el, pedig legalább 300 tagja van a klubnak. Micsoda aktív emberek, elképesztő! Ettől függetlenül nagyon jó volt. Lénával feküdtünk a padon, ment a zene, és csak dumáltunk. Órákig ott tudtam volna maradni, imádok ilyen nyugisan dumcsizni a barátaimmal, de sajnos elkapott minket a vihar. Nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen szelet, már jó régen. Elképesztő ereje van a természetnek! o_O A Westendben sok helyen elment az áram, leállt a mozgólépcső, több üzletben is megszólalt a riasztó, szóval jó kis káosz volt. Mi meg jót szórakoztunk. :D
Másnap Nippon Groove-ra mentem Ayuval és Midorival. Nem volt olyan jó mint reméltük, de azért elszórakoztunk. De amit előtte műveltünk, az mindenképp emlékezetes. Azt hiszem, hónapok óta nem nevettem ennyit. Ki gondolta volna például, hogy Ruki egy galamb?! o_O Márpedig az! (the GazettE - Bural Applicant 0:47)
Bár borzasztó gyorsan elrepül a nyár, de jól telik, az biztos! :)

"Buzik vagyunk, yeah!"

2009. július 16., csütörtök

Acid Black Cherry

Új kedvenccel bővült a listám. A szerencsés kiválasztott az Acid Black Cherry.


Jó kis társaság. :D


Vámpíros! *_*

2009. július 15., szerda

Újra itthon

Hazajöttem végre! :) Nagyon jó volt, de két hét után azért már kicsit honvágyam volt. Sok aranyos, jófej emberkét ismertem meg, sőt, új barátokaat is szereztem. :)
Fantasztikus és gyönyörű helyeken jártam, sokat már évek óta szerettem volna látni. Németországon, és Belgiumon át mentünk Calaisba, ahol komppal keltünk át Doverbe. Azután London következett, amit csak egy baleset miatt (leégett a szállás, ahova mntünk volna) tudtunk útba ejteni. Az az igazság, hogy én még örültem is a programváltozásnak. Várost néztünk, és a Bukikrám Kalodánál sikerült megnéznünk az őrségváltást. Már amennyit a tömeg látni engedett. Ezután Canterbury
-be mentünk, ahol megnéztük a katedrálist és a szállásunk is itt volt. Másnap az eredeti programot követve Cambridge következett. A város meglepően szemetes volt, de a King's College, amit megnéztünk, nagyon szép volt. A következő szállásunk Stirling volt, ez már Skócia és három éjszakát töltöttünk itt. Ez alatt megnéztünk a Royal Castle-t, és jártunk Edinburh-ban. Stirling egyébként nagyon furcsa város, legalábbis, ahogy én láttam. Első látásra, olyan mintha a házak többsége kihalt szellemtanya lenne, mégis elbűvölőek azzal a visszafogott viktoriánus eleganciával. Július 6-án indultunk a Skót felföldön keresztül Invernessbe. Útközben meglátogattunk egy whisky lepárlót, ahol kiderült, hogy az igazi jó skót whisky kizárólag malátából készül, és Cherry-s hordóban érlelik, attól lesz finom, gyümölcsös zamata. Inverness után Loch Ness következett. Az idő nem kedvezett nekünk, de ez szerencsére nem rontott a hely szépségén. Loch Ness sokkal nagyobb, mint gondoltam. Nessie-vel sajnos nem találkoztunk... bár elég korán mentünk, talán még aludt. :3 Ezt az estát Kendal-ban töltöttük, másnap pedig Oxfordba mentünk. Meglátogattuk a ChristChurch College-t, ahol a Harry Potter filmek több helyszínét is láthattuk. Július kilencedikén elindulunk haza, de útközben megálltunk Stonehenge-nél, ami számomra az egyik legnagyobb élmény volt. Amit sajnáltam, hogy csak nagyon messziről lehetett megnézni. Az éjszakát a kompon töltöttük útban Calais felé. Az utolsó este pedig Kölnben voltunk. Július 12-én, hajnal kettőkor értem haza hulla fáradtan, de tele élményekkel.